Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ünnepi versek, képek

2009.12.03

click to create your own
  Csorba Győző: Hó-hívogató

De jó volna ha volna
ha hó hullna halomba
ha már fű sincs levél se
betakarna a tél mindent fehérbe

Kétkarácsony utolján
ünnepnapok kihunytán
fakó végén az évnek
de jólesne kevés derű a szívnek

Hét álló nap havazna?
Ha tenné is mi haszna?
A hó alól csak-újra
az a csúf sár a hó alól kibújna

Kevés derű mi lenne?
Szépségtapasz a sebre
Alatta mint előtte
ami sajgott úgysem engesztelődne

Azért mégis ha így is
ha ez csöppet segít is
de jó volna ha volna
ha a friss hó falut-várost bevonna.

 
 
 
 
Adventi hajnal

Zihál a szél s megfagy a sóhaj,
a felhő fenn hajó raj.

Könyörtelen, vad téli éjjel,
az út a messzeségbe vész el.

De lángruhában száll az angyal
s lila sugárral gyúl a hajnal.

Adventi hajnal, zeng és árad
a lélekből a tiszta bánat.

Sikolt a könnyes antifóna,
hogy jöjjön a szépséges óra,

Táruljon ki a Menny, a fénydús
s szülessék meg a drága Jézus


 
 
 
  Ádventi örvendezés

Utaidat vágyva kerestem,
S utaid megtaláltak engem.
Csodáidat látni akartam,
S ámulok rajtuk szakadatlan.
Titkaidat bogoztam egyre,
S most, mint gyermek az egyszeregyre,
úgy nézek rájuk, dicsekedvén,
ujjong szívem kegyelmed kedvén;
mert szereteted egyszerûség,
irgalmasságod csupa hüség,
s egy értelme van a keresztnek:
hogy megkerestek és szeretnek!
Hát hirdetem, hogy útja száz van
minden szívhez a nagyvilágban,
keresni kell és rátalálni ma,
akinek Ő a vágya álma;
kinek batyuja az a "nincsen",
megtalálja a gazdag Isten.

Fejes Ádám

 
 
 
   
 
 
 


Rónay György: Advent első vasárnapja

Amikor a fák gyümölcsöt teremnek,
tudhatjátok, hogy közel van a nyár.
Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg
korcs ágaimon más, mint a halál?
Amikor jelek lepik el a mennyet,
álmunkból kelni itt az óra már.
De ha hozzám jössz, pedig megüzented,
angyalod mégis álomban talál.
Meg akartál rajtam teremni, rossz fán;
Nem voltál rest naponta jönni hozzám.
Ajtóm bezártam. Ágam levetett.
Éjszakámból feléd fordítom orcám:
boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám!
Szüless meg a szívemben, Szeretet!
 
 
 
  Békés, nyugodt ünnepvárást kívánok mindenkinek!

 

 

 
   
 
 
  Advent első vasárnapja




Ahogy az idő egyre hidegebbre és morcosabbra fordul, az emberbe beköltözik lassacskán a melegség és meghittség érzése, és a napok múltával egyre inkább várjuk már az advent időszakát, mely talán az év egyik legszebb ünnepét készíti elő.

A latin eredetű szó (adventus) megérkezést jelent. Izrael népe több száz éven át várta azt az eljövendő messiást, akit nekik az Isten megígért, s valójában az advent időszaka alatt ezt a reményekkel teli várakozást elevenítjük fel és éljük meg újra évről-évre. Felkészülés Jézus születésére.. Az András napjához legközelebb eső vasárnap és december 25-e közötti négy hetes "szent idő" a karácsonyra való lelki felkészülés ideje. A régi időkben éjfélkor harangszó hirdette ádvent, valamint az egyházi év kezdetét.

Az adventhez lassan szorosan hozzá kapcsolódik a koszorú készítése vagy vásárlása, és a gyerekek örömére készített adventi naptár.

Maga a koszorú nagyon régre nyúlik vissza, még azokba az időkbe, amikor az emberek boszorkányokban és varázslókban hittek. Koszorút fontak szalmából, fenyőágakból és ezt arany és vörös színekkel díszítették. A piros az életet, a sárga vagy arany a fényt jelképezte, a kör (koszorú) pedig, mintegy varázskör az örökkévalóságot mutatta, mely koszorú varázserővel bír, és soha el nem törik. Azt tartották, hogy egy ilyen koszorúval minden gonosz szellemet távol lehet tartani a háztól. Ez az ősi pogány szokás később feledésbe merült.

Az idők múltával egy protestáns lelkész elevenítette fel újra 1838-ban. Egy gyermekotthont alapított Hamburgban és a szoba közepére egy fából készült csillárt erősített. A minden napi Istentiszteletek alkalmával egy-egy újabb gyertya került a csillárra, míg nem 24 lett belőle.

A mostani fenyőágakból és négy gyertyával díszített koszorú ötlete azonban csak 1860-ban valósult meg.
Az adventi koszorú négy gyertyája az utolsó négy hetet jelöli, melyekből egyet-egyet minden vasárnap gyújthatunk meg, majd az utolsó, mely rendszerint más színű, mint a többi, már Karácsonyra marad. András napjához legközelebb eső vasárnap és december 25-e közötti négy hetes idő a karácsonyra való lelki felkészülés ideje. Advent első vasárnapja legkorábban november 27-én, legkésőbb december 3-án lehet. Keresztény hagyományként az adventi koszorú az eljövendő ember, Jézus érkeztének várakozásázását jelzi.

Advent négy vasárnapra van osztva, az első Szent András ünnepéhez közelebb eső vasárnap, (az idén ma, november 29.-én) ekkor gyújthatjuk meg az első gyertyát a koszorún. Az igazi autentikus adventi koszorún 3 lila, 1 rózsaszínű gyertyák vannak, és amennyiben fel is függesztjük, az is piros szalaggal kell, hogy történjen.




Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, szeretet, öröm. Egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre (vagy közösségre) is utalnak:

Ádám és Éva - mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit)
zsidó nép - akinek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény)
Keresztelő Szent János - aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet)
Szűz Mária - aki megszülte a Fiút (öröm - rózsaszín gyertya)

Advent első vasárnapja

Időpontja évről évre változik, Szent András napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnapon ünnepeljük. Színe a lila: a templomi terítő lila, a szertartáson a pap lila miseruhát vagy stólát visel, illetve az adventi koszorún elsőnek meggyulladó gyertya színe is lila.

Advent második vasárnapja

Színe hasonlóképpen a lila. Az ádvent mellett a nagyböjti időszaknak is lila az ünnepi színe az egyházi liturgiában. Számos helyen a karácsonyt megelőző hetekben a lilát kékkel helyettesítik, hogy a két ünnepet megkülönböztessék egymástól.

Advent harmadik vasárnapja

Gaudete (=örvendjetek!) vasárnap kiemelkedik a többi közül, advent második felének kezdetét jelzi. Színe a rózsaszín, amely az örömöt szimbolizálja.

Advent negyedik vasárnapja

Színe a bűnbánatot kifejező lila. Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég ezen a napon.




A régi időkben az advent kezdetét éjféli harangszóval jelezték, s az emberek egész advent ideje alatt szigorú böjtöt tartottak, és eljártak a hajnali vagy régi nevén nevezve ,,aranyos" vagy ,,angyali" misére.
Természetesen a hajnali rorátéknak is meg volt a maga népszokása, hagyománya, ilyenkor ugyanis a lányok mézet ettek, ezáltal édes lett a nyelvük és így hamarabb tudtak maguknak férjet ,,édesgetni".

Szokás volt az adventi házikó készítése, ami kartonlapból készült, és annyi ablaka volt, ahány napból állt az advent. Minden napon kinyithattunk egy újabb ablakot, ahol egy-egy bibliai idézet volt található. Ebből már csak az adventi naptár maradt meg, ahol az ablakok csokit rejtenek.
Az ötlet egy nagyon kedves kis történetből ered. Egy édesanya gyermeke folyton azt kérdezgette, hogy mikor lesz már karácsony, mennyit kell még aludni, hogy megjöjjön a Jézuska, mire az anyuka ezt megunva, egy kartonlapból 24 kis ablakot vágott ki, melyekre egy-egy bonbont akasztott. A gyermek minden nap egyet kibonthatott, és az utolsó Karácsonyra maradt. Ez a kisfiú felnőtt és emlékezve édesanya kedvességére, ő is elkészítette a maga adventi naptárát, melyet ma számos országban jól ismernek a gyerekek.

Bár a mostani rohanó világ nagyon különbözik a régi időktől, és sok-sok szép hagyomány feledésbe merül, mégis mindannyian érezzük már november vége környékén, hogy valami készülődik, hogy valami várat magára.
Sokan talán nem tudják, honnan is ered az adventi koszorú, mégis a színek és azok jelentősége megmaradtak, néhányan talán nem tudják, hogy mit is takar pontosan az advent időszaka, de mégis a lelkükben érzik az eljövendő nyugalmat, várakozást valamire és meghittséget.

Ez a négy hét a ,,szent várakozás" időszaka. Talán érdemes egy picit erre és önmagunkra is odafigyelni rohanó életünkben.




Ünnep előtt

Csak lassan múljék sok időm legyen
fölkészülni: maga a készülődés
az is jó s készen lenni jó ugyancsak
Évente több a vendég messziről
s közelről egyaránt illik tanulnom
hogy valóban tisztességgel fogadjam
a társaságot
Nem csekély dolog hogy gyerekcsapatoktól vénekig
annyian érkeznek nem is tudom
élők-e még mind mert mind élni látszik
s mind jókedvű és jóakaratú
az ünnep örömétől csillogó
Csak lassan múljék hisz jobb is talán
a várás mint a beteljesülés
Advent... Ó mennyi holmimat kinőttem
s ledobtam - ezt még nem sőt még nem is
kényelmetlen... Érzelgősség? öregkor?
Fehér a kert áldom fehér a város
áldom s elindulok titokzatos
ösvényeken (kint? bent? milyen irányban? )
jutok melegbe fenyőszagba gyertya-
fénybe s remélt ajándékokhoz is
Fehér a kert a város is fehér
s elindulnak szintén felém seregben
lábak és tárgyak advent nem tudok
semmit de mindent könnyen elhiszek:
kell a meglepetés kell kell az ünnep
Csorba Győző

 
 
 
 
 


 

 
 
 
 
 
 
 
 

 

Juhász Gyula:

Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Behegesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

1902

Kosztolányi Dezső:

 

Karácsony

 

Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.

Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.

Fenyőszagú a lég és a sarokba
ezüst tükörből bókol a rakott fa,
a jó barát boros korsóihoz von,

És zsong az ének áhítatba zöngve…
Csak a havas pusztán a néma csöndbe
sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.

Móra László:

 

Karácsony édes ünnepén

 

Legyen ma templom minden ember szíve,
Melyben a lélek szárnyat bontogat!
Karácsony édes ünnepén
Legyen imádság minden gondolat.

Legyen ma templom minden ember szíve,
S legyen a templom tiszta, szent fehér.
Karácsony édes ünnepén
Istennek tetsző legyen a kenyér.

Szálljon szívünkbe áldott akarat,
Ez kösse egybe mind a kezeket.
Karácsony édes ünnepén
Te légy vendégünk: Jóság, Szeretet!

Akinek könnyet osztogat az Élet
És kín a napja, kín az éjjele,
Karácsony édes ünnepén
Ne fuss előle! Óh beszélj vele!

Testét takard be s enyhítsd sok sebét!
Óh lásd meg, tudd meg: testvér ő veled.
Karácsony édes ünnepén
A szíved szépül, őt ha öleled.

Az emberszívek örök élő őre
Tegye ma össze mind a kezeket!
Karácsony édes ünnepén
Maradj vendégünk: Jóság, Szeretet!
 

Reményik Sándor:

 

Karácsonykor

 

A szent estén majd eljövök ide.
Álmaim szekerébe fogatok
És szólok fantáziám táltosához:
Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok,
És álomhintón eljövök – ide.

Itt minden fehér lesz, – fehér, s halott.
Csak egy hang lesz a halott rengetegben:
A zúgó patakok.

És én fenyőtől fenyőhöz megyek
És minden fenyőt megsimogatok.

És megkérdezem: virrasztotok még?
És megkérdezem: hogy aludtatok?

És aztán feltűzöm a szívemet
A legmagasabb fenyő tetejére, -
S imába kezdek: Magány, Mi Anyánk…
Néked ajánlom égő szívemet…

Olyan lesz, mint egy karácsonyfaláng.

 

 

 

 

 

 

 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.